2 Samuel 20
1 És volt ott egy mihaszna ember, a neve Seba, Bikri fia, egy benjámini ember, az erre megfújta a kÚrtöt és azt mondta: Nincs nekünk részünk Dávidban, És nincs örökségünk Isai fiában: Ki-ki sátorába, Izráel!
2 Erre Izráel emberei mind elmentek Dávid mögül Seba mögé, a Bikri fiai mögé; csak Júda emberei kísérték királyukat a Jordántól Jeruzsálemig.
3 És mikor Dávid bement házába Jeruzsálemben, fogta a király a tíz aszszonyt, azokat a másodfeleségeit, akiket a ház őrizetére hagyott, és egy gondozóházba tette és eltartotta őket, de hozzájuk be nem ment; így éltek elzárkózva holtuk napjáig férjes özvegységben.
4 Azután azt mondta a király Amászának: Hívd össze nekem Júda embereit; három nap, és te itt állj!
5 Amászá el is ment Júdát összehívni; de lekéste a határidőt, amit szabott neki.
6 Akkor azt mondta Dávid Abisainak: Még majd veszedelmesebb lesz ránk nézve Seba, a Bikri fia, Absálomnál; te fogd urad szolgáit és vedd őt üldözőbe, nehogy erődített városokat találjon magának és kitépje a szemünket.
7 Tehát őutána vonultak ki Jóáb emberei és a kerétiek és a pelétiek és a hősök mind; és kimentek Jeruzsálemből, üldözőbe vévén Sebát, a Bikri fiát.
8 Már annál a nagy kőnél voltak, mely Gibeonban van, mikor Amászá elébük jött; és Jóábnak fel volt övezve ruhájára az öltönye, és azon volt egy öv, mellyel egy kard volt a derekára csatolva hüvelyében, úgyhogy mikor ő kilépett, az leesett.
9 Mikor tehát Jóáb üdvözölte Amászát: Te jól vagy, ugye testvér? És Jóáb jobb keze fogta Amászá szakállát, míg őt megcsókolta:
10 Amászá nem őrizkedett attól a kardtól, mely Jóáb kezében volt, úgyhogy az azt a hasába ütötte neki és kiontotta beleit a földre, nem is ismételte, és meghalt. Es míg Jóáb és testvére, Abisai, tovább üldözte Sébát, a Bikri fiát;
11 valaki megállt mellette Jóáb legényei közül; és azt mondta: Aki Jóábot szereti és aki Dávidé, kövesse Jóábot!
12 De amint Amászá fetrengett vérében az országút közepén, látta az ember, hogy az egész nép megáll; félrevitte tehát Amászát a mezőre, és egy ruhát vetett rá, mert látta, hogy aki elmegy mellette, mindenki megáll.
13 Miután elvitte az országútról; minden ember továbbment Jóáb után, Sebát, a Bikri fiát üldözni.
14 Az tudniillik Izráel minden törzsén keresztül Ábel-Bét-Maakába ment és a bériek87 mind; kik összegyülekeztek és szintén bementek utána.
15 És mikor megérkeztek, ostrom alá fogták őt Ábel-Bét- Maakában, és töltést emeltek a város ellen, úgyhogy elérte a mellvédet; aztán az egész nép, mely Jóábbal volt, rombolta a kőfalat, hogy ledöntse.
16 Akkor egy bölcs asszony kikiáltott a városból: Halljátok, halljátok, mondjátok csak Jóábnak: Jer ide közelebb, hadd beszéljek veled.
17 Mikor közel ment hozzá, azt mondta neki az asszony: Te vagy-e Jóáb? Azt mondta: Én. Akkor azt mondta neki: Hallgasd meg szolgálód szavait. És azt mondta: Én hallgatom.
18 Akkor így szólt, mondván: Hajdan így szoktak beszélni, mondván: Kérdezve kérdezzétek meg Ábelben; így célt is értek.
19 Én Izráel legbékésebb hívei közül való vagyok: te meg akarsz ölni, várost és anyát Izráelben? Miért nyelnéd el az Úr örökségét?
20 És felelt Jóáb és azt mondta: Távol legyen tőlem, távol legyen, hogy én el akarjalak nyelni vagy elpusztítani!
21 Nem úgy van a dolog, hanem egy Efraim Hegyvidékéről való ember, a neve Seba, Bikri fia, felemelte kezét a király ellen, Dávid ellen, adjátok ki azt egyedül, és elmegyek a város alól. És azt mondta az asszony Jóábnak: Azonnal kivetik hozzád a fejét a kőfalon át.
22 És ráment az asszony az ő bölcsességével az egész népre, annyira, hogy levágták Sebának, a Bikri fiának fejét és kidobták Jóábhoz, mire az megfúvatta a kÚrtöt, és eloszlottak a város alól, ki-ki a maga sátorába; Jóáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
23 És Jóáb Izráel egész hadserege felett volt; Benájá pedig, a Jójáda fia a kerétiek és pelétiek felett;
24 és Adórám a robot felett. És Jósafát, Ahilúd fia volt a kancellár;
25 Seja pedig íródeák; Cádók és Abjátár pedig papok.
26 És a jáiri Irá is papja volt Dávidnak.